A „Határtalanul!”program keretében iskolánk hetedik osztálya vett részt a „Villámlátogatás körutazással a Magyar emlékek nyomában” című kárpátaljai kiránduláson.

Az utazást felkészítő órák (történelem, magyar irodalom, földrajz) előzték meg. Elkészítettük az útinaplóinkat is, melyekbe térképet ragasztottunk és az órákon is ebbe jegyzeteltünk.

 

 

A projekt címe:  Villámlátogatás körutazással a Magyar emlékek nyomában

Pályázati azonosítószám: HAT-18-01-0596

Elnyert támogatás: 1 560 000 Ft

Szerdán (május 8-án) reggel hat órakor indultunk. Mondhatjuk, hogy átszeltük egész Magyarországot, majd megérkeztünk Beregsurányba. Többen most először találkoztak határellenőrzéssel. Soknak találtuk a két és fél óra várakozási időt, de később megtudtuk, hogy szerencsénk volt, mert ez a tapasztalatok szerint kevésnek számít. A határon átlépve várt minket az idegenvezetőnk (Kenyeres Mária), aki a három nap során a lehető legtöbb információt igyekezett a fejünkbe préselni.

Első állomásunk a Bethlen Gábor Magyar Gimnázium volt, ahol már nagyon várt minket Szabó Árpád Igazgató Úr és két kollégája, valamint egy diákcsoport. Az Igazgató Úr bemutatta intézményét, betekinthettünk az ottani iskolai életbe, megismertük az aktuális problémákat (nyelvtörvény) . Kis vendégséggel és óriási szívvel fogadtak minket.

Az előadás után átadtuk ajándékunkat és röviden bemutattuk az iskolánkat és a községünket, ahonnan érkeztünk. Ezután a sportpálya mellett elültettük a barátság fáját. Tanulóink érdeklődéssel figyelték az iskolák közötti eltérést.

           

A látogatást beregszászi városnézés követte. A Bereg Múzeumban a térség történelmét átfogó előadást hallgathattunk meg, majd meglátogattuk a Kölcsey emléktáblát, és iskolánk névadójának, Petőfi Sándornak a szobrát.

Megnéztük II. Rákóczi Ferenc emléktábláját, akit csak úgy emlegetnek, hogy „nagyságos fejedelem”. Többek között azt is megtudtuk, hogy a térségben egészen haláláig tettek az asztalra egy plusz terítéket számára, ha visszatér, érezze, hogy mennyire várták. Utunk hű szolgájának, Mikes Kelemennek a táblájához vezetett tovább.

Megcsodáltuk a gyönyörűen felújított Magyar Főiskola épületét, Fedák Sári szobrát – akinek villája mellett másnap többször elhaladtunk -, Illyés Gyula szobrát.

A hosszú és fárasztó utazás után örömmel indultunk Mezőgecsére, ahol a szállásunk volt. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy olyan szívélyes fogadtatásban volt részünk, amit a legszebb álmainkban sem gondoltunk. A vacsora táskaleves, töltött káposzta és sütemény volt. A töltött káposztát azok is dicsérték, akik alapjában eddig nem szerették. Reggelit hét órára kértük, mert másnap több száz kilométer és több ezer lépés várt ránk. A hagyományos felvágott és sajt mellett palacsintával kedveskedtek nekünk, amit házi lekvárokkal koronáztak meg.

Csütörtökön (május 9-én) első utunk a Munkácsi várba vezetett.

Azt gondoltuk, hogy a tegnapi rossz utak után már nem érhet minket meglepetés, de döbbenten tapasztaltuk, hogy igen. A kátyúkat lehetetlen volt kikerülni, voltak olyan autósok, akik a járdát választották.

A vár a magyar történelem egyik csodája. Hallgatóztunk a vár kútjában, hogy hogyan szitkozódik az ördög, megfogtuk a várépítő kifényesített ujját, hogy szerencsénk legyen és visszatérjünk ide. Nemzeti színű szalagot kötöttünk Petőfi emléktáblájára, akiről tudtuk, hogy gyalogosan, szekéren jutott el erre a távoli vidékre.

Megnéztük Zrínyi Ilona és a gyerek Rákóczi Ferenc szobrát, elképzelhettük milyen lehetett, amikor több éven keresztül egy nő vezetésével védték a várat. Megnéztük a várkápolnát, távolról megcsodáltuk a Turul emlékművet, lelátogattunk a várbörtönbe és azt is megtudtuk, hogy itt is raboskodott Kazinczy Ferenc, illetve itt őrizték a Szent Koronát a napóleoni háborúk alatt.

A második állomás Szolyva volt, ahol a „málenykij robotra” elhurcolt, több mint tízezer magyar férfinak állítottak emléket. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy kirándulásunk legmegrázóbb élménye volt. Az emlékműnél elhelyeztük a nemzeti színű szalagot, elénekeltük a Himnuszt, ami alatt megszólalt a lélekharang is.

Utunk Verecke felé folytatódott. Hosszas „zötykölődés” után érkeztünk meg arra a helyre, ahol őseink beléptek a Kárpát-medence földjére. Megkoszorúztuk az emlékművet, elénekeltük a Honfoglalás című dalt, majd rengeteg fényképet készítettünk a páratlan kilátásról.

Visszafelé megálltunk Beregváron, ahol megnéztük a Schönborn kastélyt, megmosakodtunk és ittunk az örök fiatalság vizéből, majd fagyiztunk.

Az időjárás eddig kegyes volt hozzánk, de ezután eleredt az eső. Mire a szállásra értünk, már megállíthatatlanul esett. A vacsora borscsleves, rántott hús tört krumpli és sütemény volt. Nem volt nehéz elaludni a fárasztó, de élményekben gazdag nap után.

Reggeli után –amihez most lángos volt a meglepetés – búcsút vettünk a szállásadóktól. A helyi polgármester, Mester András Úr meglepetésként, a programon kívül elvitt minket Tiszacsomára, ahol honfoglaláskori sírokat találtak és ma itt egy emlékmű található. Ez a program mintegy kárpótlás is volt az elmarad huszti kirándulásért, amit a kedvezőtlen időjárás meghiúsított.

A következő állomás Csetfalva volt, ahol megcsodáltuk az 1753-ban épült fatornyos templomot. A bátrabbak lehetőséget kaptak, hogy felmásszanak a toronyba is.

Utunk Tiszaújlakra vezetett, ahol tiszteletünket tettük a Turul-emlékműnél.

Majd Nagyszőlősre utaztunk a Perényi kastélyhoz. Meghatottan tapasztaltuk, hogy a kiskapu valóban nyitva van. A hagyomány szerint így várják vissza Perényi Zsigmondot a magyar szabadságharc egyik vértanúját.

Az emléktáblánál nemzeti színű szalagot helyeztünk el.

Rövid vásárlás után búcsút vettünk Kárpátaljától. A határon ismét szerencsénk volt. Két és fél óra múlva magyar területen voltunk. Este tíz óra előtt néhány perccel megérkeztünk Győrzámolyra. Felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk.

Külön köszönetünket fejezzük ki Kenyeres Máriának, idegenvezetőnknek, és buszsofőrünknek, Bozsaky Csabának.

A kirándulás képei ide kattintva érhetők el...

Az utazásról készült kisfilm ide kattintva tekinthető meg...

Pulai Nikoletta osztályfőnök és Németh László igazgató